Nagyon aktív volt ez a hétvége, így nem tudtam róla frissen iziben írni, de most bepótolom.
14 évvel ezelőtt érkezett hozzánk a nagyobbik lánykám. Imádtam a vele való terhességet, a sok sok uh felvételt, a pocak rúgásokat, mintha alien mászkálna bennem 😂
Aztán belecsöppentél az életünkbe. Nagyon furcsa volt, hogy amit eredetileg elképzeltünk, azt mennyire másképp alakította az élet, de pont ettől szép ez a világ.
Voltak pillabatok, amikor azt se tudtam hogy fogjalak meg, aztán annyira természetessé vált minden, majd jött egy újabb akadály, de mindig sikerült rajta valahogy átbucskáznunk.
Rettegtem és a mai napig rettegek, hogy milyen mindent jól csináltam-e? Tudom nem vagyok tökéletes hibáztam sokszor, de próbálkozom ☺️
Amikor bekerültél a bölcsibe még olyan távolinak tűnt egy középiskola választás, most meg itt van egy nagylány, aki a 8-at tapossa, kédzülünk az iskolaválasztásra, a ballagásra, a szóbelire, túl az írásbelin és sorolhatnám.
Imádom, hogy az életünk része vagy 🥰 hogy tanítasz minket akarva akaratlanul is ☺️
Lassan egyetemre mész….