Edzés egy rokonnal, aki egyben edző is
Volt szerencsém a hétvégén az unokahúgommal együtt edzeni.
Eddig azt gondoltam, hogy az, hogy Petivel közösen járunk le, az már olyan, mintha párba járnánk. Igen sokkal jobb, mint teljesen egyedül lejönni. Hisz ha pihenek, felpillantok megkeresem a szememmel, megnyugvást ad, hogy itt van.
Szóval a hétvégén lejött velünk unokahúgi. Ő évek óta edz, ezzel foglalkozik stb. Megbeszéltük összerak nekem egy edzést arra a napra. Hát hogy mennyivel jobban látta mit bírok, meddig terhelhet….
A végére azt hittem összeesek a fáradságtól, de nagyon jó volt. Ott volt végig, támogatott. Ma már értem miért jó így együtt edzeni. Húzott felfelé, hogy még bírom, még még még…. (Ennyi nem elég 😂)
Ha aznap egyedül lettem volna, biztos sok gyakorlatnál visszább vettem volna a súlyt, de így ezt nem tettem meg. Sajnálom, hogy olyan messze van, tuti vele edzenék mindig ha tehetném.
Aztán lejöttünk ma a terembe és jajj. Hát látom kisebb súlyt veszek elő, nem merek belefogni nagyobb gyakorlatba, mert hiába van itt Peti, az edzést egyedül csinálom 🙁
Persze, tudom a megoldás a személyi edző, de nekem nem az kell, hogy mellettem álljon valaki és nézzen, hanem a közös szenvedés, hogy láttam milyen súllyal dolgozik, de ….meg én is megcsinálom 💪💪💪
Ehhez edzőtárs kell. Akivel egymást húzzátok felfelé. Most látatlanban is irigy vagyok azokra akiknek van ilyen társuk. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban tudsz úgy fejlődni.
De egy dolgot be kell ismernem. MINDEN fejben dől el!
Úgyhogy mostantól az emléke is motivál, hogy basszus megtudom csinálni. Mehet rá az a plusz 2-3-5-10 kg 💪💪💪
Nincs lehetetlen, csak tehetetlen